1 rész

Sziasztok!
Mint ígértem, kicsit későn bár, de itt vagyok az új résszel ! :) Meglehet , hogy kicsit értetlen lesz az első rész, de azt megígérhetem, hogy a következő részből majdnem minden ami egyenlőre fontos ki fog derülni:)
VÉLEMÉNYEKET A CHATBE várom:) Az eddigieket amiket a bevezetőhöz kaptam, nagyon köszönöm! :)
FONTOS: csak Damon és Lorina szemszögéből írjak? vagy kíváncsiak vagytok más szemszögére is  :) Ha igen írjátok le nekem a chatbe, hogy kiét szeretnétek még olvasni:)


1 rész - Meg akarsz halni?

1.      rész

( By Lorina Glbert )

Hangosan felsóhajtottam, miközben ijedten a hamajba túrtam. Az emlékeim kuszák, a fejem eszeveszettül lüktet. Ismeretlen házban vagyok, és fogalmam sincs hogyan kerültem ide. Nem tudok magamról semmit, nem tudom ki vagyok, és hogy hova tartozom. A pólóm csupa vér, de magamon egyetlen nyílt sebet sem látok. Fogalmam sincs mi történt, és ez megijeszt.
Szép lassan felültem, majd körbe tekintettem. A ház hatalmas volt, sötét, régi, de mégis csodálatos. Minden egyes négyzetcentimétere arról árulkodott, hogy nem mostani tervezésű volt.
Megmozgattam a lábaim, majd halkan felálltam, keresni akartam valakit,aki elmagyarázza nekem mit keresek itt, és ki is vagyok valójában. Megdörzsöltem a szemeim, majd óvatosan a parkettára téve a lábam ki mentem a nappalinak kinéző helyiségből.
- hahó – mondtam kicsit hangosabban, majd benyitottam a legelső szobába ami az utamba került.
Egy világos hajú , kék szemű férfi nézett vissza rám. A tekintete utálatot…megvetést, és gyűlöletet tükrözött amihez a vágy is társult.
- sajnálom…én csak, fogalmam sincs hogy kerültem ide – kezdtem, mivel az illető semmi áron nem kezdeményezett volna beszélgetést.
- tudod, utálom , ha felébresztenek – jött hozzám vészesen közel, szinte emberfeletti gyorsasággal megfűszerezve. Kissé hátra hajoltam, majd onnan néztem vissza rá . Zavarodott voltam, és nem tudtam mi történik körülöttem. Az idegen gonoszan mosolygott, miközben tekintetét az enylmbe fúrta, én pedig kihasználva az időt megfordultam, majd rohanni kezdtem.
A ház hatalmas volt, nem tudtam mi merre vezet . Rohantam amerre csak utat láttam.
Egy rossz álom…talán ez csak egy rossz álom. Mire fel eszméltem a vakító kék szempár ismét előttem volt. A semmiből termett előttem, majd megforgatta a szemeit.
- amnéziás vagy kedves? – nevetett fel, nem értettem a reakcióit. Minden olyan furcsa volt.
- Alex…Alex ne játsz az étellel, hát persze hogy az, hiszen én magam vettem el az emlékeit – szólalt meg a hátam mögül egy gúnyos hang.
Mikor megfordultam egy előzőhöz hasonló arcot pillantottam meg. Haja ébenfeketén csillogott, vakítóen kék szemét pedig gúnyosan rám szegezte. Fogalmam sincs hova csöppentem, és miért, de semmi jóra nem számítok.
Kezeimet, amiket eddig összefontam a mellkasomon, erőtlenül le engedtem, majd a falhoz közelítettem. Mindig is féltem a haláltól, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön. A két férfi vészesen közelíteni kezdett felém, én pedig erőtlenül összecsuklottam majd átadtam magam a sötétségnek.

( by Damon Salvatore )

Fél éve már, hogy visszajöttem Mystic Fallsba egyetlen testvéremmel . Mind a kettőnk vágya az volt, hogy felkeressünk egy lányt, akinek a vére mindent megváltoztat. Kutatni kezdünk, de semmit nem találtunk. Nem is sejtettük, hogy közelebb van, mint gondolnánk.
Egyikünk sem volt, egy hős szerelmes típus, de Alex, az ikertestvérem bele szeretett egy emberbe, vagyis AZ emberbe. Amint ez kiderült, bármennyire is fájt neki, lépnünk kellett, hiszen ez volt egész létünkben a célunk . Egyezséget kötöttünk valakivel, aki mindenáron ezt a lányt akarta megszerezni, cserébe meghagyja az életünket. Mindig is önzők voltunk, és lelki ismeret furdalás nélkül gyilkoltunk le életünk során ezreket. Hogy ez miért pont most változott meg? Magam sem tudom. Nem hiszek a véletlenekbe.
Természetesen Alex érzéseinek köszönhetően a lány mindent megtudott. A viszonyuk ezután még erősebb lett. Utáltam ezt, mert tudtam, hogy ennek a lánynak meg kell halnia.
Elegem lett , úgyéreztem itt az idő. Szívtelen voltam, és önző , de nem kockáztatom a saját életem holmi érzelmi zűrzavarért, amit Alex érez. Egyik éjszaka elvettem a lány összes emlékét. Természetesen elérkezett a várva várt hatás. Döntöttem kettőnk helyett is. Mikor a lány össze csuklott, összekapartam, majd elindultam vele a nappaliba.
- tudtad, hogy ennek előbb utóbb így kell lennie. Eleget szórakoztál már – mondtam, majd felé fordultam.
- nem hagyhatjuk , hogy ez történjen…- felelte érzelem mentes hangon, pedig tudtam, hogy igenis érez.
- magadnál vagy te szerencsétlen? meg akarsz halni? – csattantam fel – Neked fontosabb holmi ember élete, akit több ezer vámpír üldöz? – mutattam a barna hajú lányra.
- fogalmuk sincs hol van – csattant fel ő is- hisz kedveled, megbízott bennünk , a barátunk volt. Az egyetlen – ordított, mire megforgattam a szemem.
- a szerelem szívás – jelentettem ki egy fintor kíséretében- főleg ha egy olyanba szeretsz bele, aki akár meghalsz akár nem , úgyis meghal – rántottam vállat , majd ott hagytam. Idegesen elrohantam a közeli parkba. El sem tudtam hinni, hogy az én könyörtelen testvérem ennyire eszement lenne

Bevezető+Bemutatkozás

Hát sziasztok! :)

Nyitottam egy blogot, melyet a vámpírnaplók című sorozat ihletett. Remélem elnyeri a tetszésetek, a véleményekkel pedig úgy vagyok, akárcsak mások! Jöhetnek:) 5 komment után jön a következő rész!

Most pedig íme egy kis bevezető!

Your Blood is Mine.

                                                           Bevezető

( By Lorina Gilbert.)

Tudtam, hogy hozzá tartozom. Bármit teszek, én örökké az övé maradok. Senki és semmi nem választhat el minket. Bármi történik a szíve csakis az enyém, és az enyém, az övé. Érdekes módon, soha egyikünk sem mutatja mit is érez valójában. Én nem merem kimutatni előtte az érzelmeimet, hiszen egy érzéketlen , szívtelen , önző, arrogáns embernek mutatja magát.
Mégis mindig megvéd, mindent megtesz a biztonságom érdekében. Olyan dolgokat is megtett, amit képtelen vagyok megbocsátani neki , mégsem tudok mást szeretni. Megvédett,mellettem volt, vigyázott rám, még ha láthatatlanba is, de megtette . Azt állított csak a vérem miatt, de én nem hiszek neki, ez nem lehet így.
Sok mindenen együtt mentünk kersztül, de soha nem engedett igazán közel magához. A barátja vagyok, voltam, de ő nem tartott annak. Segítettem neki túljutni a legszörnyűbb dolgokon, és mégis megtette velem...összetört teljesen, meghazudtolta azt, amit eddig gondoltam. Pedig annyi mindent feladtam érte...azok után. De mindezt hiába nem igaz? Hiszen ezt a történetet vérrel írták. 

( By Damon Salvatore )

Az életem csupa keserűség. Nem tudtam elfogadtatni magam a világgal , nem tudok olyan lenni, akit ő megérdemel. Nem is akarok olyan lenni, hiszen ha valakit közel engedsz magadhoz, az csakis fájdalmat tud okozni . Én nem tudok érezni, hiszen ha ez lehetséges lenne, nem bántam volna így vele, hogy miért? Nem akarom kimondani. Kihasználtam, ő a barátom lett, de mégis elárultam. De ez így jó, hisz ez az egyezségem vele. Vele, aki tönkre tette az életem.
De a mi történetünk nem itt kezdődik. Ez csupán mindannak a folytatása , ami elkezdődött...