1 rész

Sziasztok!
Mint ígértem, kicsit későn bár, de itt vagyok az új résszel ! :) Meglehet , hogy kicsit értetlen lesz az első rész, de azt megígérhetem, hogy a következő részből majdnem minden ami egyenlőre fontos ki fog derülni:)
VÉLEMÉNYEKET A CHATBE várom:) Az eddigieket amiket a bevezetőhöz kaptam, nagyon köszönöm! :)
FONTOS: csak Damon és Lorina szemszögéből írjak? vagy kíváncsiak vagytok más szemszögére is  :) Ha igen írjátok le nekem a chatbe, hogy kiét szeretnétek még olvasni:)


1 rész - Meg akarsz halni?

1.      rész

( By Lorina Glbert )

Hangosan felsóhajtottam, miközben ijedten a hamajba túrtam. Az emlékeim kuszák, a fejem eszeveszettül lüktet. Ismeretlen házban vagyok, és fogalmam sincs hogyan kerültem ide. Nem tudok magamról semmit, nem tudom ki vagyok, és hogy hova tartozom. A pólóm csupa vér, de magamon egyetlen nyílt sebet sem látok. Fogalmam sincs mi történt, és ez megijeszt.
Szép lassan felültem, majd körbe tekintettem. A ház hatalmas volt, sötét, régi, de mégis csodálatos. Minden egyes négyzetcentimétere arról árulkodott, hogy nem mostani tervezésű volt.
Megmozgattam a lábaim, majd halkan felálltam, keresni akartam valakit,aki elmagyarázza nekem mit keresek itt, és ki is vagyok valójában. Megdörzsöltem a szemeim, majd óvatosan a parkettára téve a lábam ki mentem a nappalinak kinéző helyiségből.
- hahó – mondtam kicsit hangosabban, majd benyitottam a legelső szobába ami az utamba került.
Egy világos hajú , kék szemű férfi nézett vissza rám. A tekintete utálatot…megvetést, és gyűlöletet tükrözött amihez a vágy is társult.
- sajnálom…én csak, fogalmam sincs hogy kerültem ide – kezdtem, mivel az illető semmi áron nem kezdeményezett volna beszélgetést.
- tudod, utálom , ha felébresztenek – jött hozzám vészesen közel, szinte emberfeletti gyorsasággal megfűszerezve. Kissé hátra hajoltam, majd onnan néztem vissza rá . Zavarodott voltam, és nem tudtam mi történik körülöttem. Az idegen gonoszan mosolygott, miközben tekintetét az enylmbe fúrta, én pedig kihasználva az időt megfordultam, majd rohanni kezdtem.
A ház hatalmas volt, nem tudtam mi merre vezet . Rohantam amerre csak utat láttam.
Egy rossz álom…talán ez csak egy rossz álom. Mire fel eszméltem a vakító kék szempár ismét előttem volt. A semmiből termett előttem, majd megforgatta a szemeit.
- amnéziás vagy kedves? – nevetett fel, nem értettem a reakcióit. Minden olyan furcsa volt.
- Alex…Alex ne játsz az étellel, hát persze hogy az, hiszen én magam vettem el az emlékeit – szólalt meg a hátam mögül egy gúnyos hang.
Mikor megfordultam egy előzőhöz hasonló arcot pillantottam meg. Haja ébenfeketén csillogott, vakítóen kék szemét pedig gúnyosan rám szegezte. Fogalmam sincs hova csöppentem, és miért, de semmi jóra nem számítok.
Kezeimet, amiket eddig összefontam a mellkasomon, erőtlenül le engedtem, majd a falhoz közelítettem. Mindig is féltem a haláltól, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön. A két férfi vészesen közelíteni kezdett felém, én pedig erőtlenül összecsuklottam majd átadtam magam a sötétségnek.

( by Damon Salvatore )

Fél éve már, hogy visszajöttem Mystic Fallsba egyetlen testvéremmel . Mind a kettőnk vágya az volt, hogy felkeressünk egy lányt, akinek a vére mindent megváltoztat. Kutatni kezdünk, de semmit nem találtunk. Nem is sejtettük, hogy közelebb van, mint gondolnánk.
Egyikünk sem volt, egy hős szerelmes típus, de Alex, az ikertestvérem bele szeretett egy emberbe, vagyis AZ emberbe. Amint ez kiderült, bármennyire is fájt neki, lépnünk kellett, hiszen ez volt egész létünkben a célunk . Egyezséget kötöttünk valakivel, aki mindenáron ezt a lányt akarta megszerezni, cserébe meghagyja az életünket. Mindig is önzők voltunk, és lelki ismeret furdalás nélkül gyilkoltunk le életünk során ezreket. Hogy ez miért pont most változott meg? Magam sem tudom. Nem hiszek a véletlenekbe.
Természetesen Alex érzéseinek köszönhetően a lány mindent megtudott. A viszonyuk ezután még erősebb lett. Utáltam ezt, mert tudtam, hogy ennek a lánynak meg kell halnia.
Elegem lett , úgyéreztem itt az idő. Szívtelen voltam, és önző , de nem kockáztatom a saját életem holmi érzelmi zűrzavarért, amit Alex érez. Egyik éjszaka elvettem a lány összes emlékét. Természetesen elérkezett a várva várt hatás. Döntöttem kettőnk helyett is. Mikor a lány össze csuklott, összekapartam, majd elindultam vele a nappaliba.
- tudtad, hogy ennek előbb utóbb így kell lennie. Eleget szórakoztál már – mondtam, majd felé fordultam.
- nem hagyhatjuk , hogy ez történjen…- felelte érzelem mentes hangon, pedig tudtam, hogy igenis érez.
- magadnál vagy te szerencsétlen? meg akarsz halni? – csattantam fel – Neked fontosabb holmi ember élete, akit több ezer vámpír üldöz? – mutattam a barna hajú lányra.
- fogalmuk sincs hol van – csattant fel ő is- hisz kedveled, megbízott bennünk , a barátunk volt. Az egyetlen – ordított, mire megforgattam a szemem.
- a szerelem szívás – jelentettem ki egy fintor kíséretében- főleg ha egy olyanba szeretsz bele, aki akár meghalsz akár nem , úgyis meghal – rántottam vállat , majd ott hagytam. Idegesen elrohantam a közeli parkba. El sem tudtam hinni, hogy az én könyörtelen testvérem ennyire eszement lenne